Kiber fogalomtár

Vírus

A vírus egy olyan rosszindulatú program, amely képes reprodukálni saját magát – akár megegyező, akár módosított formában – egy másik végrehajtható kódba. A vírusok többféle gazdaprogramot (host) használhatnak, a legismertebbek: végrehajtható állományok (számítógépes programok), betöltő (boot) szektorok (amelyek megadják a számítógépnek, hol találja a rendszerindítási folyamathoz szükséges adatokat), szkript kódok (olyan szkript nyelvek, mint például a Windows Scripting, vagy a Visual Basic), dokumentumokba ágyazott makró utasítások (ezek veszítettek a jelentőségükből, amióta a Microsoft Windows nem hajtja végre őket alapértelmezésben). Amikor egy vírus beágyazza saját másolatát egy másik végrehajtható kódba, ezzel biztosítja azt, hogy a vírus kódja is lefuthasson amikor az eredeti program fut, és úgy terjed, hogy futás közben mindig újabb, tiszta és megfertőzhető programok után kutat. Néhány vírus felülírja az eredeti programkódot – tönkre téve ezzel az eredeti programot –, de a legtöbb esetben úgy fűzik hozzá magukat, hogy mind a gazdaprogram, mind a víruskód életképes maradjon. A kódolástól függően a vírusok sokféle fájltípuson keresztül képesek terjedni a rendszerben, hálózati megosztásokon keresztül is, dokumentum állományokban, de akár lemezek rendszerbetöltő (boot) szektoraiban is. Bár néhány vírus e-mail üzenet útján is terjed, az elektronikus levelezésben szereplő kártevők legnagyobb része féreg. A vírusnak elegendő, ha a sokszorosításáról megfelelően gondoskodik, nem szükséges, hogy büntető rutint is tartalmazzon vagy, hogy széles körben elterjedjen.

Kapcsolódó fogalmak gyűjteménye:
Számítógépes vírusok és rejtett kártevők
Utolsó frissítés: 2026.11.12.
6 Számítógépes vírusok és rejtett kártevők

A vírus egy olyan rosszindulatú program, amely képes reprodukálni saját magát – akár megegyező, akár módosított formában – egy másik végrehajtható kódba. A vírusok többféle gazdaprogramot (host) használhatnak, a legismertebbek: végrehajtható állományok (számítógépes programok), betöltő (boot) szektorok (amelyek megadják a számítógépnek, hol találja a rendszerindítási folyamathoz szükséges adatokat), szkript kódok (olyan szkript nyelvek, mint például a Windows Scripting, vagy a Visual Basic), dokumentumokba ágyazott makró utasítások (ezek veszítettek a jelentőségükből, amióta a Microsoft Windows nem hajtja végre őket alapértelmezésben). Amikor egy vírus beágyazza saját másolatát egy másik végrehajtható kódba, ezzel biztosítja azt, hogy a vírus kódja is lefuthasson amikor az eredeti program fut, és úgy terjed, hogy futás közben mindig újabb, tiszta és megfertőzhető programok után kutat. Néhány vírus felülírja az eredeti programkódot – tönkre téve ezzel az eredeti programot –, de a legtöbb esetben úgy fűzik hozzá magukat, hogy mind a gazdaprogram, mind a víruskód életképes maradjon. A kódolástól függően a vírusok sokféle fájltípuson keresztül képesek terjedni a rendszerben, hálózati megosztásokon keresztül is, dokumentum állományokban, de akár lemezek rendszerbetöltő (boot) szektoraiban is. Bár néhány vírus e-mail üzenet útján is terjed, az elektronikus levelezésben szereplő kártevők legnagyobb része féreg. A vírusnak elegendő, ha a sokszorosításáról megfelelően gondoskodik, nem szükséges, hogy büntető rutint is tartalmazzon vagy, hogy széles körben elterjedjen.

Forrás
https://www.eset.com/hu/termektamogatas/veszelyek/