A biometrikus azonosítás az emberi szervezet bizonyos jellemzőinek felismerésén alapszik. Ezek közül ismert az arc-, hang-, írisz-, retina-, véna-, DNS-, tenyér- és ujjlenyomat-azonosítás, de még az is az egyénre jellemző pontos megkülönböztető jel lehet, ahogyan járunk vagy aláírunk, mi több, a gépelési stílusunk is. A biometrikus azonosítás célja olyan rendszerek kialakítása, amelyek nem kódokkal, jelszavakkal vagy okmányokkal — melyek bárkinek a birtokába kerülhetnek — azonosítják az egyént, hanem annak saját személyes tulajdonságai alapján. Az azonosítási eljárások lehetnek aktívak vagy passzívak. Az aktív eljárások a személy tevékeny közreműködését igénylik, míg a passzív eljárások esetén a személy részvétele csak a mintaadásra korlátozódik (például ujjlenyomat-szkenner használata vagy DNS-minta szolgáltatása).
Biometrikus alapú azonosítás
A biometrikus azonosítás az emberi szervezet bizonyos jellemzőinek felismerésén alapszik. Ezek közül ismert az arc-, hang-, írisz-, retina-, véna-, DNS-, tenyér- és ujjlenyomat-azonosítás, de még az is az egyénre jellemző pontos megkülönböztető jel lehet, ahogyan járunk vagy aláírunk, mi több, a gépelési stílusunk is. A biometrikus azonosítás célja olyan rendszerek kialakítása, amelyek nem kódokkal, jelszavakkal vagy okmányokkal — melyek bárkinek a birtokába kerülhetnek — azonosítják az egyént, hanem annak saját személyes tulajdonságai alapján. Az azonosítási eljárások lehetnek aktívak vagy passzívak. Az aktív eljárások a személy tevékeny közreműködését igénylik, míg a passzív eljárások esetén a személy részvétele csak a mintaadásra korlátozódik (például ujjlenyomat-szkenner használata vagy DNS-minta szolgáltatása).